Nem akárhogyan lettem én híressé, hanem nagyon is egyszerűen.

Cimboráimmal a kocsmában diskuráltunk, és hát az én szavaimat lejegyezte, versbe is szedte bizonyos Garay János költő – amúgy rendes ember.

Volt az jó százötven éve.

Később Kodály Zoltán, a nagy muzsikaszerző úr csodaszép daljátékot írt rólam.

Azóta az én nevemtől zeng a világ. Minek is tagadjam, tetszik a dolog!

És, hogy a jó érzés meg ne szakadjon, legutóbb Rónaszegi Miklós író barátom ezt a meseregényt álmodta rólam.

Nem ok nélkül, ahogy majd ebből a könyvből kiderül.

Olvassák hát örömmel! Minden szava szemenszedett igazság!